A történet helyszíne, Tahitótfalu de ha egész pontos akarok lenni akkor a Mámor eszpresszónál kell dobni egy balost majd egyenesen a nem tudom milyen utcán aztán megint balra, és megint balra a Kerekes utcába. Itt lakik Gyuribá. Már az első találkozásunk is emlékezetes volt, hiszen akkor hallottam tőle egy mondatot, ami azóta szállóigévé vált baráti társaságunkba. Az úgy volt, hogy kedves barátom tahitótfalui weekendházába tartozkodtunk. A szomszéd telek modanom sem kell, hogy kié naná, hogy Gyuribáé. Meglátta, hogy ott vagyunk, ezért gondolta meglátogat minket. Nem maradt sokáig mert éppen valami fontos dolga akdt mint általában mindíg. Kifelé menet a házból rutinszerüen belenézett az udvaron álló vashordóba amibe a szemetet gyűjtöttük. Azt hozzá kell tenni, hogy Gyuribá a szarkához hasonló látásmóddal rendelkezik, azzal a külömbséggel, hogy ő nem csak azt gyűjti ami fénylik, hanem gyakorlatilag mindent amiről azt gondolja, hogy jó lesz valamire.                                 Gyuribá A.K.A. Trashman

 

Tehát meglátta a szemetesben a légpisztoly patronját, ami tényleg ezüst színű volt de üres és valójában már semmire sem jó ezért is dobtuk ki. És ekkor hangzott el a szájából az a bizonyos legendás mondat, miután megkérdezte, hogy igényt tartunk-e még erre a patronra mi mondutk, hogy nem, erre ő "na jólvan nem azér mer kell, csak hogy legyen" Ez volt az amit mai napig emlegetünk. Mint mondtam ez már elég régen volt, én azóta nem is találkoztam vele, csak Viktor és Laci barátom, akik azóta persze többször is meglátogatták, amikor kimentek a nyaralóba. Most viszont ismét elmentem velük. Persze azért is mert mondták, hogy Gyuribá azóta egy kissé megszállott lett, gyűjtögetés terén. Miután kiértünk a házhoz lepakoltunk, körbenéztünk, és felmértük az újabb károkat ami a nyaralon keletkezett, elindultunk Gyuribához. Amikor a házához értünk kezdtem érten miről beszéltek a srácok. A kerítésen rossz gumimatrac és néhány ócska szőnyeg lógott, hogy azért az utcáról mégse lehessen belátni. A kapu nyitva volt, ezért bementünk gondolván, hogy bennt van a házban vagy hátul a kertben. Ahogy beértünk, némi morgás és ugatással fogadott minket VUK nevű kutyája, aki megállapításunk szerint a Mudi típusú de erre azért nem mernénk megesküdni. Már a bejáratnál kaotikus állapotok uralkodtak, és még nem értünk be a házba. Persze Gyuribá sehol nem volt. Mi azért nyugodt szivvel körbenéztünk. A lakásba beérve kezdődött a sokk, amit a szemem látott azt az agyam csak erős küszködések közepette tudta feldolgozni.

 

 

A látvány leírhatatlan volt, ugyanis a házban nem volt egyetlen olyan hely sem, ahová szivesen leült volna az ember. Na nem azér mer mocsok volt, - na egy kicsit - hanem mer nem tudtam volna leülni még ha akartam volna sem. Gyakorlatilag a lomhalmaz alapját a ruhák adták, de olyan nagyságrendben, hogy egy turi nagykereskedéssel vetekedett. Erre aztán rá volt pakolva egy csomó olyan dolog, ami egyrészt már nem működik,

másrészt nem oda való, magyarul kacatok, amiket minden normális ember házában megtalálhatóak de nem azokon a helyeken, és nem akkora mennyiségben ami Gyuri lakásában felhalmozódott.

A konyhában alapból kb két ember fér el kényelmesen, na most nagyjából egysem.

 

Azt tudnám mondani, hogy Gyurinál, megtalálhatsz mindent, ami mondjuk Magyarországon megtalálható és ha valakire lehet mondani, hogy jól kihasználja a maga körül lévő teret az Gyuribá. Ez volt az alsó szinten. A srácok elmondása szerint az emelet, ehez képest teljesen jó állapotban van. Felmentünk. Kinézetre tényleg egészen rendben volt, itt csak olyan szintü kupi volt, mint egy rendetlenebb kamasz szobájában. De sajnos nem ez volt a nagyobbik próbléma hanem az, hogy szarszagot véltünk felfedezni, ami az egyik szobából terjengett. Végül nem találtuk meg a bűz forrását, de valahogy nem is nagyon akartuk. Ezekután kifelé menet otthagytunk neki egy doboz sört, majd mégegyszer körbenéztünk a kertben és elhagytuk a tett színhelyét. Másnap ismét meglátogattuk hátha éppen otthon tartózkodik. Úgy is lett, otthon volt. Bemutatkoztam neki, majd miután kétszer elmontam hogy hívnak, hozzátette, hogy eddig a Tomikkal nem volt szerencséje mert az összes nagy geci volt és reméli hogy bennem kellemesen fog csalódni. ezután a srácok beszélgettek vele, én csendes megfigyelőként halgattam a beszélgetést. A durvább jelenet ezután következett. Szólt Vuknak, hogy jöjjön mert hozott neki finom eledelt. A kutyus farkát csoválva ment gazdájához némi táplálék eményében. Gyuribá felnyitotta a kajás dobozt, amiben csirke farhát volt. de az a fajta amin úgy látszott, hogy már annyira nem friss, és nem is igazán emberi fogyasztásra alkalmas. Teljesen természetes, hogy a kutyának azér még jó lesz. De mielőtt odaadta volna a kutyának, megkóstolta, majd megjegyezte, hogy milyen finom, majd kedvesen kínálta felénk is, mi kedvesen visszautasítottuk, majd folytatta az étel minőségének ellenörzését. Gyakorlatilag megette szegény kutya elől a kaját. Na jó azért nem teljesen, de mondhatni elfelezték. Maradt még egy kevés, cumó az egyénben, majd így szolt: "ezt majd megeszem kenyérrel" és otthagyta a tűző napon.