Megmondom őszintén, hogy ez a film csak azért keltette fel az érdeklődésemet, mert a rendezője Fernando Meirelles, aki elkövette az Isten városát is. Ami nállam nagyon benne van a toptenbe!
Ez megint egy olyan film, amiben történik valami nagy gebasz, de a miért és a hogyan kérdésekre nem kapod meg a választ. Egy vakságot okozó fertőző betegség kezd futótűzként terjedni. A kórnak semmi előszele, majd egyszer csak megvakul az ember! Az első pár száz fertőzöttet megpróbálják elkülöníteni, egészen addig amíg tényleg mindenki meg nem vakul, így az ellenszer kikísérletezése sem sikerül!
A történet főszereplői az első fertőzöttek, és akik velük egy kórteremben vannak. Illerve az egyik beteg felesége, aki még a fertőzés bekövetkeztekor beült a férjével a mentőbe, és őt is karantéba helyezték, viszont nem kapta el a fertőzést! Így az a helyzet áll elő, hogy van egy látó nő akiről a bentiek nem tudják hogy lát, és több száz vak. A nőnek nagyon nagy meló több tucat vak emberrel együtt élni és látni azt a dzsuvát amit teremtenek maguk körül.
A film képi világ nagyon komor, ezzel párosul némi humor, ahogyan közlekednek a hirtelen megvakult emberek, és a dráma is a kilátástalanság miatt, mind a nő és a betegek szemszögéből egyaránt. Nem elhanyagolható infó, hogy ez egy könyvadaptáció, ami annyit jelent - legalábbis számomra - hogy elolvasni sem lehet egy utolsó élmény a filmből kiindulva!
