Mindenki mondja a magáét, de én csak csendben nézek és hallgatok, talán azt hiszik, hogy érdekel.
- Érdekel?
Persze, de milyen más választ adhatnék? Gondolatban máshol járok, mást látok és mást hallok. Problémát vagy vágyat, már magam sem tudom, karöltve landolnak elmémben. Monoton búgás vesz körül, nem értem miért vagyok, éppen ott ahol vagyok. Belemélyedtem saját világomba, egyszerre élem meg a magam által teremtett mennyet és poklot. Csak figyelem az embereket, és nem értem mit, miért tesznek.
Zuhanás közbeni mardosás. Ezt szeretted volna megélni, vagy talán mást akartál ezzel elérni? Azt gondoltad sajnálnak majd, elmerülsz más gyengeségében. Valahol mélyen, talán ott ahol még sosem jártál, jön egy hang, majd becsapsz mindenkit, démonok csatáznak, hamis szavak ömlenek, dúl benned a harag. Gondoltál már a megbánásra? Persze, csak szimplán vártál a megváltásra. Önző módon hajszolod az igazságot, ártatlan bárány bőrében jársz. Hol rejtőzik a gyermek, mely szobába zártad? Szivárványra vágyik, felhők puhaságára.
Melyik filmben láttad, melyik plakáton olvastad?
Talán egy helyről jövünk, együtt lépünk, egy az utunk. Lakomára vágysz, finom falatokra, mézédes ízekre, múló pillanatokra. Nem veszed észre, amikor megkapod, csak sétálj tovább, majd megtanulod.
Reggelente kávé, újabb ébredés. Kérdések, melyek évszázadok óta bennem lappanganak. Merre induljak, mit és hogyan tegyek, létezik a barátság, a bűntudat nélküli élet? Kérdésre, kérdéssel, reszketek a sarokban.
Elfáradtam, a félelem felemészt. Álmomban várom a megváltást. Hogyan lelem, talán aranyhintón érkezik, vagy szélfútta pillangóval üzen nekem? Kivel találkozom hajnalban? Csak a szürkeséget látom, sötét erdőben árnyak suhanását, ijesztő zajok a távolban. Nem tudom mikor lesz ennek vége, talán a halál a megoldás? Próbatételek tömkelege, a félelem zongorája.
Ki érezte már a boldogságot? Minden porcikádat átjárja, mámorban fürdesz, mely felemel, kiragad a mélyből, ez a múló igazság.
Észveszejtő száguldás, ütközésre várva. Mellettem ébredtél, hová indultál?
A zenében fulladozol, levegő után kapkodsz, csak futottam, a Világ vett üldözőbe. Éles váltás, erre lenne szükségem, ki kell nyitnom börtönöm, frissesség a küszöbön.
Hallottam már hangodat, élesen cseng fülemben. Nem tudom elengedni, ezek pillanatnyi rezzenések. Tudom, hogy vagyok, lélegzem, érzem a szomjúságot.
Rám vár a békesség, lubickolnék benne. Ömlenek a jóslatok, tenyeremben hordozom.
Hidegvérű gyilkosok, selymes szirmú virágok, legyen ennek vége, kedvesen nézzél vissza.
Csak kapaszkodj a fénybe!
Én is veled repülök…
